Szerintem...

…minden szülőnek vannak téli élményei. Olyan élményei, amelyeket gyerekei tettek még emlékezetesebbé. Hiszen télen előkerülnek az anorákok, kesztyűk, sálak, hótaposók, meg persze a szánkó, és ilyenkor a legkisebb csemete is képes mosolyt fakasztani anyuka és apuka arcára. Nincs ez másként a mi kis családunkban sem.

2015-02-09 | Szilágyi Anita | 468


December közeledtével mi már nagyon készültünk az első hóra, ami itt Debrecenben csak január első napjaiban hullott le. Szóval számba vettük, hogy mi minden kell majd egy havas „kiránduláshoz”. Meleg kezeslábasaink már régóta vannak, mert azokat a barátainktól „örököltünk”, de már ősz elején beszereztük a sapkát, sálat és a kesztyűt is. A sál és a kesztyű megvásárlása a nyíregyházi „KGST-piacon” történt. Egy nagyon kedves kínai nénitől vettük meg a macskafejes rózsaszínű sálat a hozzá való kesztyűvel együtt. Igaz erre kislányunk nem nagyon emlékszik, mert a vásárlás ezen időpontjában éppen a szemét pihentette, de amikor először adtuk rá eme ruhadarabokat, nem tiltakozott, tehát feltételezem, hogy tetszenek Neki. A sapkát pedig megrendelésre készítette egy néni, akitől egyszerre két fejrevalót is vettünk, az egyik panda macis, a másik pedig baglyos. Ezen ruhadarabok kiválasztásában már csemeténk is aktívan részt vett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy azóta is napi szinten előveszi ezeket, akár megyünk valahová, akár nem, és puszilgatja azokat. De ugye a téli öltözethez szükségeltetik egy jófajta hótaposó is, aminek beszerzése dilemmát okozott számunkra. Vagyis felmerült a kérdés, hogy új, márkás; használt márkás; vagy olcsó, új, de kínai cipőt vegyünk egy szem gyermekünknek. Végül egy használt, márkás mellett tettük le voksunkat, hiszen az idei télen talán ha háromszor adtuk rá eddig, és tízezreket kiadni egy olyan hótaposóért, amit 10-nél is kevesebbszer veszünk fel, nem érdemes. Szóval egy decemberi napon hármasban elmentünk egy debreceni kedves családhoz, ahonnan megvásároltuk az ominózus hótaposót. Jázminnak persze tetszett a cipő, de még a cipőnél is jobban örült annak a kisfiúnak, név szerint Botinak, aki korábban az említett lábbeli tulajdonosa volt. A lényeg a lényeg, hogy december közepére már fel voltunk szerelkezve a téli cuccokkal, már csak várni kellett a havat. De az nem nagyon akart megérkezni. Végül január első hétvégéjén leesett 4-5 cm, aminek mi, szülők nagyon örültünk. A reggeli rutin után felöltöztettük a kis drágánkat, majd kimentünk a havas udvarra, majd az utcára, ahová persze magunkkal vittük a bátyáméktól kapott faszánkót is. Jázmin elsőször vidáman totyogott a hóban, majd megpróbáltuk ráültetni a szánkóra, de nem jártunk sikerrel, félt szegénykém. Majd megpróbáltuk úgy, hogy én ráültem a szánkóra, ölembe vettem magzatomat, de ez sem tetszett Neki. Aztán, hogy ne féljen, megmutattuk, hogy mi is az a szánkózás. Én ültem a szánkón, apa Jázminnal az ölében húzott engem maguk után. Mit ne mondjak, én nagyon élveztem! De kislányunk ezután sem barátkozott meg a szánnal, ezért a továbbiakban én vonszoltam a téli „közlekedési eszközt” magam után, apa pedig Jázminnal sétált a havon, illetve a vízelvezető árokban, ugyanis kislányomnak nagyon tetszett a havas gödörben való tapicskolás.

            Vagyis jelentem, hogy Jázmint az idei télen a szánkózás helyett inkább a hóban való mászkálgatás kötötte le. De nem baj, lesz ez még másként is. Legalábbis szerintem.

 

                                                                                                                                Szilágyi Anita

 

Készült: 2015. február 9.








Címkék: baba mama
Vissza a többi bejegyzéshez
101.830    1529    6    4

Jázmin kislányom életének főbb történései és csínytevései

Népszerű címkék

baba | mama | mamakategória