Szerintem...

…egy igen hosszú, és sok türelmet igénylő folyamat a szobatisztaságra szoktatás. Persze ezt megelőzi egy szintén huzamos ideig tartó pelenkázási ceremónia, ami - éppúgy, mint a bilire szoktatás - szintén rengeteg kérdést vet fel.

2015-03-16 | Szilágyi Anita | 443


Ott kezdődik a dolog, hogy dilemmázunk azon, hogy márkás vagy ne márkás pelenkát vegyünk, milyen popsikrémet és törlőkendőt használjunk. Mi úgy voltunk vele, hogy veszünk egyfajtát, azt kipróbáljuk, és ha beválik, akkor megtartjuk. Hál’ Istennek így is történt  a dolog, mármint az első kipróbált pelenkázási kellékek beváltak, amiket azóta is szívesen használunk. De persze nemcsak a kellékek ejtenek sokszor gondolkodóba bennünket, hanem a pelenkázás mikéntje is. Én például visszaemlékszem Jázminkám első tisztába tételére, ami a debreceni Klinika gyermekágyas osztályának egyik szobájában történt. Kislányomon, aki egy szerdai napon, 11 óra 13 perckor látta meg a napvilágot, késő délután cseréltem először pelenkát. Már a férjem is elment, amikor az egyik csecsemős nővér végigjárta a szobákat, és kérdezgette, hogy volt-e már a babáknak székletük. Én addig csak gyönyörködtem szemünk fényében, így bevallottam, hogy én még nem tettem tisztába. Ez annyira nem tetszett a nővérnek, aki csak annyit mondott, hogy jó lenne, ha pelust cserélnék, majd kiment. Így minden segítség nélkül maradva, elvégeztem az első tisztába tételt. Nem mondom, hogy nagy ördöngösség volt, de nekem, - mint aki soha senkit nem tett még tisztába - elég nagy kihívás volt. Például gondolkodtam azon, hogy nem túl szoros-e neki így a pelus, mennyi krémet használjak, stb.? Na de azóta profivá váltam ezen a téren, pedig kislányom néha feladja  a leckét. Úgy 7-8 hónapos lehetett, amikor kitalálta, hogy összevissza fog rúgkapálni a lábával, míg ráadom a pelenkát. Így akár 15 percig is eltartott egy tisztába tétel, míg rá nem jöttünk a férjemmel, hogy igenis létezik megoldás. Ugyanis Jázmin ekkor lett nagy rajongója a Kerek mese formáció ÁBC dalának. Vagyis minden pelenkacserénél el kellett Neki énekelni ezt a gyerekdalt, és akkor hagyta a rendjén folyni a dolgokat. Pisis pelenkánál lehetett gyorsabban énekelni, míg a kakisnál inkább vontatottra vettem a figurát. Hasonló módon történt abban az időben az esti fürdetés utáni öltözés is. Olyankor Apával kánonban adtuk elő ezt a dalt csemeténknek. Majd néhány hét után visszarázódtunk a régi kerékvágásba, és simán ment minden egy jó ideig. De úgy 1-2 hónapja megint visszaestünk, a kis Drágám nem akarja felvenni a pelust. Van úgy, hogy fél órán keresztül rohangálok utána a szobában, míg elérem a célomat. A gyerekorvos azt mondta, ha szeret pucérkodni a gyerek, akkor hamar szobatiszta lesz. Hát jó - gondoltuk. Bilink már régóta van, amivel eddig csak játszott a szemünk fénye, de néhány napja esténként, minden fürdetés után, csupasz popóval ráül a bilire. Ez nagyon tetszik Neki, mármint, hogy háttal leülve beletalál a popsija a bilibe, és persze elvárja, hogy Apával együtt megtapsoljuk és megdicsérjük érte. Kislányunk ezt megcsinálja minden este kétszer-háromszor, de egyelőre még nem pisilt bele a bilibe.

Viszont képzeljék el, hogy mi történt a minap. Éppen édesanyámmal beszéltem telefonon, amikor kislányom két lábbal beleállt a micimackós rózsaszínű bilijébe, és elgondolkodva nézett ki belőle. Anyukám kérdezte is, hogy mit csinál Jázmin ilyen csendben? Én rosszat sejtve odamentem gyermekemhez, aki éppen akkor fejezte be a nagy dolgát. Na ekkor megnyugodtam, hogy ugye mégiscsak használ amit mondogatok Neki hetek óta! Azaz, hogy pisilni és kakilni a bilibe kell. Hiszen Jázminkánk, igaz, hogy ruhástul és pelenkában, de belekakilt a bilibe. Legalábbis szerinte(m).

 

                                                                                                                    Szilágyi Anita

2015. március 16.







Címkék: baba mama
Vissza a többi bejegyzéshez
103.048    1529    6    4

Jázmin kislányom életének főbb történései és csínytevései

Népszerű címkék

baba | mama | mamakategória