Szerintem...

…mi, szülők, próbálunk úgy tevékenykedni a mindennapokban, hogy az példaértékű legyen gyermekeink számára. Hiszen a kicsik így tanulják meg az életben maradáshoz szükséges olyan elengedhetetlen dolgokat, mint az evés-ivás, de persze az öltözködés, a fésülködés, a fogmosás vagy éppen a házimunka sem elhanyagolható tevékenységek, amelyek fortélyait szintén tőlünk lesik el gyermekeink.

2015-03-02 | Szilágyi Anita | 463


Jázminnal is hasonló a helyzet. Reggel például - főleg hétvégenként, amikor Apa is itthon van - a férjem nyakába csimpaszkodva nézi végig egy szem gyermekem, hogy hogyan mosakodom meg, hogyan tartom kezemben a fogkefét fogmosáskor, illetve hogyan kell mozgatni a fésűt fésülködéskor. Egy darabig csak viccesnek találta, mosolygott rajtam eme cselekedetek közben, de a napokban el kezdett utánozni. Fogmosásom után próbálom a saját fogkeféjét a kezébe adni, amit lelök a földre, majd az én fogkefémet megkaparintva hasonló mozdulatokat végez a meglévő 7 és fél fogacskája körül, mint amilyet tőlem lát. Hát ilyenkor mindig majdnem megzabáljuk! Aztán a mosakodás és fogmosás után sikerül lassan felöltöztetnem kislányomat, ami jelenleg nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé, majd előveszem a baba hajkefét, amivel általában nem sikerül megfésülnöm magzatomat. Jázmin ugyanis csellel és ármánnyal elveszi azt tőlem, és mint egy díva kezd el vele fésülködni…

Hasonló a helyzet a házimunkát illetően is. Na jó, főzni még nem tud csemetém, de a porszívózásban és a vasalásban már aktívan kiveszi a részét. Amikor porszívózásra kerül sor, akkor kislányom a saját gyerekporszívójával megy végig a szőnyegen, ami bizony nekem nagy „segítség”. Csak remélni tudom, hogy néhány év múlva ugyanezt a tevékenységet, ugyanilyen örömmel fogja végezni a valódi porszívóval. Vasaláskor Jázmin szintén „sokat segít”. Bár jelenleg még csak a vasalóállvány lábai kötik le a figyelmét, de remélem, hogy ezt a házimunkát is megszereti majd. Gondolhatom ezt joggal, hiszen a múltkor már a meleg vasalóval is szeretett volna közelebbi kapcsolatba kerülni, amit Apának sikerült megakadályoznia. Gyermekem ezt nem vette jó néven, amit Apa hüvelykujja bánt, hiszen kislányunk dühében megharapta azt. Rövid hiszti után azonban sikerült másfelé terelnünk a figyelmét, mégpedig azzal, hogy hozzákezdtünk az esti rendrakáshoz. Hát igen, azt hiszem hogy napjainkban ez a legnehezebb házimunka, amiből Őnagysága még csak úgy veszi ki a részét, hogy a játéktárolóba helyezett tárgyakat megpróbálja minél gyorsabban kivenni, és újra a szoba valamelyik zugába elrejteni. Így Apával egy olyan megoldást találtunk, amely szerint én szobánként rakok rendet, vagyis amíg az egyik szobában tartózkodik családom nagyobbik fele, addig én a másik szobában teszem helyükre a játékokat. Ez a dolog be is vált már egy jó ideje. Csak egy hátulütője van a dolognak: nincs elég a zsebem. Igen jól hallották: zsebem, ugyanis rendrakáskor az oda nem illő dolgokat, mint száraz kenyérdarab, pufi-maradvány a zsebembe rakom, hogy egyszerre tudjam azokat a szemetesbe dobni. Illetve ez nem mindig következik be, hiszen van olyan eset, amikor drágaságom hamarabb, még az esti rendrakás előtt megtalálja a reggelije maradványait, és jóízűen rágcsálgatja azokat. Végülis igaza van: nem szabad manapság pazarolni. Legalábbis szerinte(m).

                                  

                                                                                                                    Szilágyi Anita

2015. március 2.

 

 







Címkék: baba mama
Vissza a többi bejegyzéshez
103.045    1529    6    4

Jázmin kislányom életének főbb történései és csínytevései

Népszerű címkék

baba | mama | mamakategória