Ez a promóciós sáv belépés után nem jelenik meg

Az első fürdés

Első napomon, az új helyemen még tele voltam édesanyám illatával a szőrömön, a bőrömbe ivódva, ahová csak szagoltam, éreztem őt. Nem tudom, a gazdáimnak miért nem tetszettek ezek az illatok?

2015-01-26 | Gál Norbert | 408


Ugyanis megfürdettek. Már az első nap. Az igazság az, hogy én nem tudtam, milyen a fürdés, így kissé ódzkodtam a fehér színű nagy kerek edénytől, amibe vizet tettek, sokat. Én addig csak ittam a vizet, de fürödni nem igen fürödtem benne, kivéve, ha egy pocsolyába túl nagy hévvel robbantam bele.

Szóval kicsit ismertettek a vízzel, majd beleemeltek, és bekentek valami furcsa szagú habzó micsodával, majd lemosták rólam. Minek tették rám, ha lemossák? Mindegy, jól esett, csak furcsa szagom lett. Bezzeg gazdáim elismerően biccentgettek egymás felé, miután mindketten megszaglásztak engem. Fura egy ízlésük lehet, ha ez a szag tetszik nekik?!

Ezután bebugyoláltak egy törölközőbe, majd dörzsölni kezdtek azon keresztül. Ez megint különösen jó volt, ráadásul simogattak is közben, mindketten. Jó meleg volt bent. Odaültünk a nagy, meleget sugárzó zöld cserépkályha mellé, férfi gazdám magához ölelt, és simogatott. Hamar megszáradtam, de nem akartam leugrani gazdám öléből. Sőt, inkább befészkeltem magam, meg feljebb másztam a hasára. Nő gazdám elment valahová, így egyedül maradtam férfi gazdámmal.

Csend volt és nyugalom. Szép lassan elszenderedtem gazdámon, a jó meleg mellett, és azt hiszem, gazdám is elaludt. A jó meleg zöld kályha mellett…




Címkék: fürdés
Vissza a többi bejegyzéshez
10.025    9    3

Történetek egy magyar vizsla mindennapjaiból

Kövess a Facebook-on is!