Ez a promóciós sáv belépés után nem jelenik meg

Az új otthonom

Az a két ember, életem további részét úgymond, eléggé meghatározta. Egy magas, erős férfi és egy kicsit alacsonyabb, kedves nő méregetett engem. Persze én jól körbeugráltam és megnyalogattam őket, mi mást is tehetne egy kis vizsla.

2015-01-25 | Gál Norbert | 360


Testvérem ugyanezt tette, csak kicsit intenzívebben. Végül aztán engem választottak. Ők lettek új gazdáim. Régi gazdám – kit nagyon szerettem – útravalóul levágta a karmaimat, hogy új gazdáimnak ne okozzak semmi gondot az első napokban. Nem is okoztam, csak ültem nő gazdám lábainál abban a nagy, mozgó dobozban[1]. Próbáltam visszafogni magam, pedig az új szagok mindig izgattak. Fejemet rátettem nő gazdám combjára. Sokáig utaztunk, míg megérkeztünk. Mint utóbb kiderült, ez lett az új otthonom.

Már este volt, az esti szagok másságával. Természetesen végigszaglásztam mindent, kerestem azt a helyet, ahol elintézhetem dolgomat. Gazdám furcsán követett, mintha megpróbált volna irányítani. Nem értettem, mit akar, így az első alkalmas helyen, egy kis bokor közepén letettem a fenekemet. Nem is tudtam rendesen elintézni a dolgomat, gazdám felemelt és átvitt egy másik helyre. Nő gazdám valamit magyarázott neki, de férfi gazdám nem hagyta magát. Fölém állt – nagyon magas ember volt – és összekulcsolta a kezeit. Én leültem – pedig nagy szükség kerülgetett – és néztem rá. Mikor kicsit meguntam, próbáltam elsurranni lábai mellett, hiába. Ő visszatartott. Nekem nem tetszett az a hely, kicsi volt és homokos.  Sosem szerettem igazán a homokot, mindig tüsszögtem tőle, amikor olyan helyen szaglásztam. Ezért inkább néztem a gazdámat, hátha változás következik be viselkedésében.

Nem tudom, meddig lehettünk így. Nagyon szimpatikus volt nekem az új gazdám, annak ellenére, hogy furcsállottam azt a monoton üldögélést, de sajnos nem tehettem mást. Egy idő után úgy látszott, gazdám is megunhatta ezt a fura helyzetet, megfogott és bevitt egy helyre. Nő gazdám megsimogatott és valamit dudorászhatott, vagy motyoghatott, már nem nagyon emlékszem, mit, de akkor nagyon jólesett.

Becsukódott az ajtó és én egyedül maradtam. A szükség már elmúlt, így – kis vinnyogás közepette – összekuporodtam a nekem odatett takarón. Úgy látszott, hogy a takaró lesz a helyem. Mivel nem tehettem mást és sötét is volt, az új zajokkal a fülemben és az új szagokkal az orromban, lassan elaludtam.



[1] autó




Címkék: otthon gazdi
Vissza a többi bejegyzéshez
10.025    9    3

Történetek egy magyar vizsla mindennapjaiból

Kövess a Facebook-on is!