Ez a promóciós sáv belépés után nem jelenik meg

Szerintem...

...minden apróság imádja a vakációt. Jázmin kislányunk is kihasználta minden egyes percét. De az is az igazsághoz tartozik, hogy a szünet utolsó két napján már állandóan az oviról beszélt, illetve kis társairól, főleg Hannibálról és Bandusról.

2017-01-04 | Szilágyi Anita | 620


Szóval a téli szünidő a mi kis családunkban is tartalmasan telt. Ellátogattunk hármasban az egyik bécsi adventi vásárra. Tudniillik az osztrák fővárosban több mint tíz ilyen program várta a látogatókat az adventi időszakban. Vonattal utaztunk, ami a mi nagylányunkak nagyon tetszett. Főként azért,  mert az odafelé úton költöttük el a reggelinket. Ez Jázmin esetében egy szál száraz kolbászt és kb. 20 deka trappista sajtot jelentett. Megérkezésünk után metróval értük el úticélunkat, a Városháza előtti téren található adventi vásárt. Volt ott számtalan szebbnél-szebb portéka. Sőt még magyar honfitársunk sátra is ott biggyeszkedett az egyik sorban. Elég hideg volt, így rövid idő után bementünk a Városháza aulájába melegedni, ahol mindenféle náció tagjai összegyűltek. A szőnyeggel leterített lépcsőn kínai kisdiákok üldögéltek, majd a tanító nénijük mindannyiuknak egy-egy nem túl jó kinézetű lángost vásárolt, ami nem fogyott túl gyorsan. Ekkor magzatunk kérdőn ránk nézett, de mivel még éhes nem volt, így kedvencével, azaz pillecukorral kenyereztük le. Vagyis Jázmin cukrot majszolgatva beült a kínai apróságok közé, akik irigykedve nézték- hallgatták csemeténk jőízű ropogtatását. Majd kis idő múlva szabadult fel hely az aulában tartott kézműves foglalkozáson, így gyermekünknek lehetősége adódott  előre elkészített mézeskalácsokat díszíteni, különböző állagú és kinézetű cukormázakkal. Ez nagyon tetszett magzatunknak, főleg azért, mert a remekműveit egy díszes dobozban megkapta, amit büszkén vonszolt (vonszoltatott) magával. Aztán ismét a vásári forgatagban találtuk magunkat, ahol Jázminnal megkóstoltuk a "Kinderpuncsot". Hát az ízére nem emlékszem, de Hál' Istennek forró volt, így jólesett. Főleg az, hogy a díszes bögrét, amiben kaptuk,megtarthattuk. Apa nem ihatott, de jó magyar szokás szerint ingyen szert tett egy másik díszes bögrére, és azóta az a kedvenc bögréje, itthon. Ezután indult el a zsákmányszerző túra. Jázminkánk egy 5 részes matrjoska babát és egy Spongyabob matricával feldíszített műanyag gitárt kapott, mindannyiunk nagy-nagy örömére. Azóta ugyanis nincs olyan nap, hogy ne akasztaná a kis hangszert a nyakába, és ne énekelné el a Boci, boci tarkát... Én muránói üvegékszer-szettel gazdagodtam a férjem jóvoltából. Apa pedig úgy döntött: eszik egy jó kis hotdogot, frankfurti virslivel. Terve majdnem sikerült. A virslit ugyanis nagylányunk falta be, így Apának a kissé ketchupos, és nyomokban mustáros, félszáraz óriáskiflivel kellett beérnie. Ekkor kislányunk már nagyon nyűgös volt a délutáni  alvás hiánya miatt, így röpke melegedés után elindultunk a vasútállomásra, ahol egy félórás túra alatt sikerült egy nem a tisztaságáról híres, ámde annál drágább illemhelyet találnunk. Majd rövidesen megérkezett a realjet, amivel hazajöttünk Mosonmagyaróvárra. Ebből Jázmin nem sokmindenre emlékszik, ugyanis végigaludta az utat.

            Persze nem ez volt az egyetlen kiruccanásunk a téli vakáció ideje alatt. Természetesen meglátogattuk Ibrányan élő szüleimet is. Nem mondhatom, hogy túl jól indult a találkozás, hiszen akkoriban a keleti országrészben ónos eső esett, így az én drága férjem a kocsiból való kiszállás után rögtön hanyatvágódott a járdán, de szerencsére nem kellett a baleseti sebészetre menni, kisebb zúzódásokkal megúszta. (Bár azóta is minden nap melegvizes karhúzogatás az esti programunk.) Annál nagyobb volt csemeténk öröme, mert hát ugye Ibrányban is járt a Jézuska, és hozott neki rengeteg játékot. Ennek ellenére Jázmin leginkább azoknak a nippeknek örült, amelyeket anyukámtól kunyerált el. Van közöttük halacska, jegesmedve és egy kakas is. Hazaérkezésünk után pedig az oroszlán nippet kereste égen-földön, de azt nem hoztuk magunkkal, ugyanis azt elfelejtette elkérni a szüleimtől. Így Jázminkánknak a legközelebbi túránk alkalmával első dolga lesz Papát és Mamát puszival elhalmozni azért, hogy adják neki Leót, ahogyan ő mondja: a kedvenc oroszlánját. Legalábbis szerintem.

 

Szilágyi Anita

 

Készült: Mosonmagyaróvár, 2017. január 03.




Címkék: baba mamakategória
Vissza a többi bejegyzéshez
63.971    1528    6    4

Jázmin kislányom életének főbb történései és csínytevései

Népszerű címkék

baba | mama | mamakategória