Ez a promóciós sáv belépés után nem jelenik meg

Szerintem...

...a gyerekek többsége imád utazni. Főleg amikor első ízben kóstolnak bele az adott közlekedési eszközzel való utazás rejtelmeibe. Jázminkánk az elmúlt héten ült először vonaton, és nagyon élvezte.

2016-10-30 | Szilágyi Anita | 665


Úgy adódott, hogy egyik nap délután- hivatalos ügyek intézése miatt- kislányommal kettesben el kellett utaznunk Nyíregyházára. Mivel Apa és az autó „nem állt rendelkezésünkre”, ezért vonattal utaztunk. Persze mindezt lázas készülődés előzte meg. Hiszen a 30 perces útra kell vinni, enni- és inni-, no meg olvasnivalót is. Így a hátizsákba bekerült egy kis puffasztott kukoricapehely, trappista sajt, Jázminkám kedvenc vizes üvege- természetesen tele vízzel-, és nem hagyhattuk otthon a legújabb Bogyó és Babócás könyvet sem. Miután összepakoltunk, helyi autóbusszal mentünk a vasútállomásra. A buszozás már nem volt újdonság magzatom számára, ennek ellenére tetszett neki, főleg azért, mert az ablakhoz tudott ülni. A vasútállomásra már jó félórával az adott intercity indulása előtt megérkeztünk, így tudtunk egy kicsit lófrálni az állomás épületében, és nyugodtan meg tudtuk venni a menetjegyeket is. Tudtam, hogy csemetém még ingyen utazik, mégis legalább 8 darab papírt kaptam a kezembe. Nem nagyon értettem, hogy miért. Akkor gyors pillantást vetettem rájuk, és láttam, hogy van abban úgynevezett „Díjmentes (6 éven aluli) jegy” 0 Ft összeggel, „Díjmentes helyjegy”, pótjegy, stb. Mivel álltak utánam a sorban, nem akartam senkit feltartani, ezért a paksamétát, úgy ahogy volt, betettem a tárcámba. Gondoltam: majd kiválogatja a kalauz, hogy ebből mi kell neki… Aztán amikor kiírták, hogy a vonatunk melyik vágányra érkezik, kimentünk a peronra, és vártunk. A vonat megérkezése után Jázminkám nagylányosan, egyedül lépegetett fel a közlekedési eszközre. Persze azért hátulról biztosítottam… Majd elfoglaltuk a helyünket. Egy úgynevezett 4-es, asztallal is ellátott helyre kerültünk. Hercegnőm helyet foglalt az ablak mellett, az útitársaink pedig egy anyuka volt a kb. 12 éves fiával. Ők is hasonló módon foglaltak helyet. Vagyis a fiúcska az ablaknál, mellette pedig az anyukája. Még szinte el sem indultunk, amikor a nagyfiú el kezdett gyrost enni, így Jázminkámnak is elő kellett vennie a pufiját… Majd előkerültek az itókák is. A lényeg a lényeg: gyermekem akkor evett, amikor a fiú, és akkor ivott, amikor a fiú. Szóval jól elvoltak. Majd az étkezés után elővettem a Bogyó és Babócás könyvet, amit magzatom nagyon menő módon átlapozgatott, miközben megérkezett a kalauz. Korábbi tervemhez méltóan minden, a pénztárostól kapott jegyet átadtam neki, aki kicsit a fejét vakargatta, majd azt mondta, hogy nyomtat nekem ott helyben egy újabb „cédulát”, ugyanis rossz jegyet érvényesített. Így is történt, megkaptam a „cédulát”, amit a visszafelé úton, az ottani kalauznak kell majd átadnom. Hát- gondoltam magamban- mi akadálya lehet annak, hogy 8 darab papír helyett 9-et nyomjak a jegyellenőrző kezébe. Szóval szerencsésen megérkeztünk, nagylányom hercegnőhöz méltó módon vette a vonatról leszállás akadályait is. Az állomáson már a bátyám várt bennünket, ő segített abban, hogy elintézhessem a hivatalos ügyeimet. Néhány óra eltelte után pedig ismét a vonaton találtuk magunkat, ugyanis visszafelé is eme közlekedési eszközt választottuk. Jázminkám evett-ivott, vígan volt, sőt már annyira otthonosan érezte magát a vonaton, hogy jött-ment a folyosón, szóval tetszett neki a vonatozás. Éppen a férjemmel beszéltem telefonon, amikor megérkezett a kalauz, akinek immár nem 8, hanem 9 darab papírt adtam át. Sokáig nézegette őket, nem szólt semmit, míg meg nem kérdeztem: „- Valami baj van, Uram?” „Igen, ezek, a jegyek tegnap voltak érvényesek.”- jött a válasz. Mire én: „Az lehetetlen, hiszen ma vettem őket.” „- Ja, ma még tényleg 25-e van.”- válaszolta a jegykezelő, és halk bocsánatot mormolva továbbhaladt. Ezen közjáték azonban nem szegte kedvünket, így a hazautazás is jó hangulatban telt. Jázminka még az odacsomagolt trappista sajtot is bekebelezte Debrecenig.

            Egy szó, mint száz: 1994 és 2001 között én  rengeteg jártam vonattal Nyíregyháza és a cívisváros között, de azóta nem sok minden változott. A jegykiadás értelmetlensége és a kalauzok figyelmetlensége is a régi. Annyi pozitívum van az egészben, hogy ezúttal nem egyedül, hanem Jázminkámmal utaztam, aki imád vonatozni. Legalábbis szerintem.

Szilágyi Anita

Készült: Debrecen, 2016. október 31.




Címkék: baba mamakategória
Vissza a többi bejegyzéshez
63.971    1528    6    4

Jázmin kislányom életének főbb történései és csínytevései

Népszerű címkék

baba | mama | mamakategória