Ez a promóciós sáv belépés után nem jelenik meg

Szerintem...

...minden szülő a legjobb óvodába akarja járatni a gyermekét. Mi tagadás, mi is így vagyunk ezzel. Számunkra az elsődleges szempont az óvoda-választásnál az ott dolgozók gyermekszeretete és szakértelme. Mostani blogomban kalandos intézményválasztásunk történetét osztom meg Önökkel.

2016-10-16 | Szilágyi Anita | 514


Mivel egy jó hónap múlva már mosonmagyaróvári polgárok leszünk, így már jóval korábban el kezdtük felkutatni a helyi óvodákat. Mivel nem sok mindenkit ismerünk a környéken, ezért Apa a kollegáitól próbált információkhoz jutni az ovikat illetően. Rövid kérdezősködés után kiderült, hogy a helyiek egy intézményért tennék tűzbe a kezüket, ez pedig a görög katolikus egyház által működtetett óvoda. Oda bekerülni azonban reménytelen, a várólistájuk is betelt… Így választásunk egy, az Apa munkahelyétől nem messze található ovira esett, ahová a férjem a közelmúltban elment, bemutatkozott, és megkérdezte, hogy van-e hely magzatunk számára. Az óvodavezető asszony nagyon kedvesen közölte, hogy van, nyugodtan mehet majd Jázminka november közepétől, sőt még a szemünk fénye papírjait is elkérte. Na jó, gondoltuk, a dolog kipipálva. A múlt héten elkísértük Apát Óvárra, így alkalmunk nyílt arra, hogy személyesen megtekintsük Jázminnal a leendő óvodáját. Látogatásunk előtti napon az óvodavezető asszonnyal telefonon egyeztettünk az érkezésünkről, aki nagyon kedvesen invitált bennünket az intézménybe. Így egyik délelőtt Apa, magzatunk és én elmentünk az oviba, ahol a vezető- helyettes kikísért bennünket az udvarra ahhoz az óvónőhöz, akinek a csoportjába majd járni fog Jázmin. A nevelő éppen az apróságoknak mutatta be, hogy néz ki egy kukorica, akiket ez láthatólag nem érdekelt, inkább a közeli pocsolyákba ugrálgattak ki és be… Na, végül is mindegy, ez nem az óvónő hibája, legalábbis akkor még azt gondoltam….Szóval odamentünk, bemutatkoztunk, aztán semmi. Igen, jól hallották, az óvónő még a gyermekünk nevére sem volt kíváncsi. Én biztatgattam nagylányomat, hogy árulja el a nevét, aki ezt szépen meg is tette, de ez láthatóan korántsem érdekelte a nevelőt. Igaz érezhette a helyzet furcsaságát, mert ugyan lehajolt, de ahogyan a kis hercegnőnkhöz ért, azaz magához rántotta, abban nem volt köszönet. Úgy voltam vele, hogy van neki elég „baja”, mármint,hogy felügyelnie kell a csoportjára, de közben megérkezett a csoport dadusa is, ami szintén nem befolyásolta pozitív irányba az irántunk való érdeklődését a leendő óvó néninek. Próbáltam kérdezni pár dolgot, hogy mit kell majd behozni az oviba, de csak pár szavas válaszokat kaptam, foghegyről odavetve. Ekkor már nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot, de mivel türelmes ember vagyok, tovább próbálkoztam. Megemlítettem, hogy Jázminkám még reggel és este szopizik, mire az óvónő furcsán meredt rám, és azt mondta, hogy neki ehhez semmi köze. Legalábbis szerinte… Hál’Istennek ezt a magas röptű társalgást sem a gyermekem, sem a férjem nem hallotta. Ekkor már tűrőképességem határára értem, így elköszöntünk az óvónőtől, aki éppen egy beszokatós anyukától és a kislányától búcsúzott el, nem hétköznapi módon:’ - Holnap majd el kéne már engedni anyát! Szia! ’ Jó, ha tudják, hogy az anyuka a kislányával akkor járt oda beszokatás címén az oviba 8. napja, és ez idő alatt a kislány még nem merte elengedni az anyukája kezét… Szóval visszamentünk az Apa munkahelyére, ahol leültem, és patakokban folyt a könnyem. Apa próbált vigasztalni, és megbeszéltük, hogy másnap tovább folytatjuk az ovikeresést.

            Így is történt. Már a második ovi, amit felhívtunk, biztosított bennünket férőhelyről, és mindhármunkat meghívtak az intézménybe, hogy ismerkedjünk meg a leendő óvó nénivel. (Milyen érdekes, az előző oviban ilyenről szó sem volt, ugyanis oda mi magunk kérezkedtünk be. Így utólag nem csodálkozom rajta, hogy az előző ovi vezetője ki akarta kerülni a beiratkozás előtti találkozást az óvónővel.) Na, de most már maradjunk az Őzikés Óvodánál, ahová hárman együtt elmentünk, és ahol már az első pillanatban pozitív benyomásokkal lettünk gazdagabbak. Az ajtót egy fiatal óvó néni nyitotta ki, aki nagyon kedvesen és mosolygósan közölte, hogy várakoznunk kell pár percet. Kb. két perc eltelte után pedig maga a vezető-helyettes jött oda fogadni bennünket, aki néhány másodperc alatt előkerítette Erzsike nénit, a vezetőnőt, akinek a szobájában leültünk, és elkezdődött az ismerkedős beszélgetés. Röpke 30 perc alatt szinte mindent megtudott rólunk, de főleg a kis hercegnőnkről Erzsike néni, aki még a szobájában lévő játékokat is felkínálta gyermekünknek. Kislányunk élt is a lehetőséggel, és ki-be rakosgatta a kosárba a babákat és a macikat, amíg mi „felnőttes dolgokról” egyeztettünk. Ezután Erzsike néni átkísért bennünket az egyik kiscsoportba. Ez úgy történt, hogy Jázminkánk az Erzsike néni kezét fogva haladt elől, mi pedig Apával mögöttük bandukoltunk. Ahogy kinyílt a kiscsoportosok szobájának ajtaja, magzatunk azon nyomban bement, és leült a kis társai közé, aki körbevették, kérdezgették (főleg a fiúk), majd megmutatták neki a kis mosdót. Aztán a leendő óvó néni (Anikó néni) mutatta be a még gazdátlan jelet, az esernyőt, a gyermekünknek. Mi Apával szinte szóhoz sem tudtunk jutni, annyira örültünk, hogy Jázminkánk ilyen jól érzi magát. Anikó néni pedig, aki folyamatosan mosolygott, nemcsak a nevét, hanem a korát és a bölcsis jelét is megkérdezte csemeténktől… Ezután Erzsike néni egy másik kiscsoportba vezetett minket, ahol szintén van egy üres hely. Az itteni óvó néni és dadus is nagyon szimpatikusak voltak, rögtön szóba elegyedtek Jázminnal, sőt mi több, még csokitortával is megkínálták, ugyanis éppen akkor ünnepelte a szülinapját az egyik kisfiú a csoportban. Kislányunk természetesen elfogadta a sütit, és láthatólag ebben a csoportban is nagyon jól érezte magát.

            Búcsúzáskor Erzsike néni kérte, hogy a jövő héten jelezzünk vissza, hogy számíthat-e Jázminra. Mondtuk, hogy biztosan őket, azaz az Őzikés Óvodát választjuk, de azért Apa a napokban még bemegy az oviba, és megerősíti a válaszunkat. Egy szó, mint száz, azt hiszem sikerült a legjobb mosonmagyaróvári óvó néniket megtalálnunk az Őzikés Óvodában, hiszen nem mindegy, hogy hosszú éveken keresztül milyen kedvvel megy majd be magzatunk az oviba. Már csak az a kérdés, hogy a bemutatott két csoport közül melyiket választjuk. Nem lesz egyszerű a döntés. Legalábbis szerintem.

Szilágyi Anita

Készült: Debrecen, 2016. október 17.




Címkék: baba mamakategória
Vissza a többi bejegyzéshez
63.971    1528    6    4

Jázmin kislányom életének főbb történései és csínytevései

Népszerű címkék

baba | mama | mamakategória