Ez a promóciós sáv belépés után nem jelenik meg

Szerintem...

...a mi családunkban megfogadni azt, hogy soha többet nem megyünk a debreceni Mihály napi nagyvásárba, az olyan, mint amikor az emberek tömkelege újévi fogadalmat tesz. Vagyis nem tartjuk be. Így idén ősszel is kilátogattunk a kofákhoz, hiszen kislányunk egy új, figurás léggömböt szeretett volna szerezni magának.

2016-10-09 | Szilágyi Anita | 520


A vasárnap reggeli borús időjárás ellenére délelőttre felszakadozott a felhőzet, sőt még a nap is hétágra sütött, így Jázmin, Apa és én elindultunk a vásárba. Természetesen hercegnőnk néhány méter megtétele után felkérezkedett az Apa nyakába, így nem mondhatjuk, hogy lejárta a lábát…Már rögtön az első árusok egyikénél megálltunk, ahol beszereztem Apa számára a „téli-zokni kollekciót”, majd egy kerti bútorokat és törpéket árusító kofa portékái ragadták meg a figyelmünket, ahol azonnal észrevette kis családom a Mását ábrázoló figurát. A barna fiatalember elárulta, hogy 10 darabot hozott magával, de már csak ez az egy van meg, ezért csak nekem, csak ma, 3500 forintért azonnal odaadja. Fejemet csóválva továbbindulni készültünk, amikor már csak 3 ezer volt Mása ára, amikor pedig továbbálltunk, még utánunk kiabált a kofa, hogy nekem 2 ezerért odaadja. Mivel Jázmin annyira mégsem akarta ezt a figurát, így nem vettük meg. Ugyanakkor kérdésként merült fel bennünk, hogy ér-e egyáltalán akár 500 forintot is az említett giccs…

            Továbbhaladtunk, amikor egy női zoknikat árusító standra lettem figyelmes. Mondtam Apának, hogy fogja már meg helyettem a Jázminka kezét, - aki néhány perccel azelőtt lekérezkedett a férjem nyakából - mert szeretnék magamnak zoknikat vásárolni. Így is történt. Rövid nézelődés, és pár kérdés-válasz után megtudtam, hogy itt nem árulnak olyan zoknit, mint amilyet én szeretnék, így odafordultam családom nagyobbik feléhez. Illetve fordultam volna, ugyanis sehol nem láttam őket. Eltűntek a tömegben. Ekkor kétségbe estem, hiszen a mobilomat nem vittem magammal, viszont a pénztárca, az nálam volt. Elindultam tovább, de néhány tíz méter megtétele után visszamentem a zokniárushoz, hátha mégis ott maradtak Apáék. De ekkor sem láttam őket sehol. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy beállok egy útkereszteződésbe, ahonnan majd figyelem az embereket, és remélhetőleg megtalálom majd fürkésző tekintetemmel a csemetémet és a férjemet. Útközben beszereztem manócskámnak egy Másás léggömböt, így a lufival a kezemben álltam meg a „Kézművesek utcája” bejáratánál. Kb. 20 perc telhetett el, ami nekem legalább másfél órának tűnt, mire megpillantottam a családomat. Ekkor nagy volt az öröm mindannyiunk részéről. Legalábbis szerintem. Apa nem tudja, hogy addigra már annyira magam alatt voltam, hogy azon gondolkodtam: vajon melyik, mellettem elhaladó fiatal, főleg kisgyerekes családot szólítsam meg abból a célból, hogy kölcsönadnák-e egy hívás erejéig a mobiltelefonjukat. Mint utólag kiderült: Apa,- mazsolánkkal a nyakában - a zokniárusnál várt engem rendületlenül, majd ő is elindult az útkereszteződés irányába, ugyanis Jázminkánk mindenáron szeretett volna a vásári játszótérre menni, de ez pénz nélkül nehezen lett volna megvalósítható. Legalábbis Apa szerint.

A vásári forgatagban egyébként a rendőrség, a honvédség, a katasztrófavédelem és a Vöröskereszt is „megmutatta” magát. Csemeténk fürkésző tekintetet vetett a kiállított tűzoltóautóra, de a sofőri ülést nem akarta kipróbálni. A Vöröskereszt sátránál viszont leültünk, ahol Jázminkánk kibontakoztatta színező tehetségét, majd észrevettük férjem húgának nagyobbik fiát, Mátét, aki éppen a Vöröskeresztnél végzi kötelező társadalmi munkáját. Elárulta, hogy a múltkor vércseppnek öltöztették be, és sokaknak annyira tetszett, hogy fotót is készítettek vele, mármint a vércseppel…

A színezés után tovább folytattuk utunkat. Megbámultuk a szebbnél-szebb portékákat, és közben hercegnőnk újabb zsákmányokra tett szert. Kapott egy fogaskerék-meghajtáson alapuló építőjátékot, majd egy kukac kinézetű lufit, később pedig egy óriás-nyalókát is vásároltatott magának a mi kis drágánk. Közben Apa, aki a léggömböktől még az utat sem látta, azt hajtogatta, hogy milyen jó zsákmányszerző túra ez a mi kis Jázminkánk számára, így hát vettem másfél kiló, nagy szemű, fehér szőlőt, hogy Apának is legyen másik vásárfia, a téli zoknik mellé. A visszafelé vezető úton végre én is hozzá tudtam jutni a hőn áhított zoknikhoz, így nem mondhatjuk, hogy üres kézzel tértünk volna haza.

Otthon Jázmin azonnal a léggömbökkel kezdett el játszani, amelyek a beléjük pumpált hélium miatt a plafonra tapadtak, majd az új építőjátékot bontották ki Apával. A játék 3 éves kor felett ajánlott. Jelentem: Apa röpke egy óra alatt kb. a harmadát szerelte össze. Valószínűleg egy 1-es hiányzott a 3 éves kortól ajánlott felirat elejéről. Legalábbis szerintem.

Szilágyi Anita

Készült: Debrecen, 2016. október 10.

           




Címkék: baba mamakategória
Vissza a többi bejegyzéshez
63.971    1528    6    4

Jázmin kislányom életének főbb történései és csínytevései

Népszerű címkék

baba | mama | mamakategória