Ez a promóciós sáv belépés után nem jelenik meg

Szerintem...

...minden apróság számára fontos, hogy járjon közösségbe. Jázminkánkat is gyakran visszük ismerősök és ismeretlenek közé, hiszen ez szükséges a szociális fejlődéséhez. Kislányunk esetében eddig 3 fokozatát figyeltük meg annak, hogyan viszonyul ismeretlenekhez. Most ezeket veszem sorra.

2016-09-25 | Szilágyi Anita | 740


Magzatunk még igen picike volt, úgy egy éves, amikor el kezdtünk járni a Pagony játszótérre, itt Debrecenben. Ezek az alkalmak voltak az elsők, amikor sok kisgyerekkel találkozott a mi kis Jázminkánk. Ez hercegnőnknek annyira tetszett, hogy bárkit, - aki a közelébe került - rögtön meg is simogatott. Persze az ismeretlen gyerkőcök közül a legtöbben ezt nem tolerálták, vagyis nem értették Jázminkánk reakcióját. Volt olyan apróság is, aki egyszerűen el kezdett sírni, mikor csemeténk simogatásra görbítette kicsiny ujjait. Szóval elég nehéz időszak volt ez, hiszen nekünk kellett magyarázkodnunk az ismeretlen játszótársaknak és az ő szüleiknek, hogy nem, nem akarja fejbe kólintani gyermekünk az ő csemetéjüket, csupán barátkozni akar. S ez az esetek közel 100 százalékában így történt.

            Később, olyan 6-7 hónap múlva változott a helyzet. Jázminkánk ugyanis már nem rohant oda minden ismerőshöz és ismeretlenhez kitörő örömmel, és simogatásra készen, hanem inkább szégyenlőssé vált. Például, amikor vendégek jöttek hozzánk (barátaink, kollégáink), akkor gyermekünk sokáig belénk kapaszkodva figyelte a történéseket, azaz kellett neki egy olyan másfél óra ahhoz, hogy feloldódjon. Onnantól kezdve azonban úgy viselkedett, mintha családtagokkal lenne körülvéve, sőt gyakran pimaszkodott is a vendégekkel. Természetesen volt egy módja annak, hogy ne tartson olyan sokáig a feloldódás időszaka. Vendégeink erre hamar rájöttek, így gyakran lekenyerezték csemeténket egy kis csokival, vagy éppen egy könyvecskével, ami Jázminnak nagyon tetszett.

            Jelenleg, - közel 3 évesen - egy újabb szakaszába érkezett az ismeretlenekkel való kapcsolata nagylányunknak: nem szereti, ha valaki rámosolyog. Ez akkor kezdődött, amikor a mosonmagyaróvári panzióban voltunk, és éppen óriási rántott szeletet ettünk sült krumplival. Apa éppen azt magyarázta hercegnőnknek, hogy ez amolyan kabátkás husi, ami nagyon egészséges, amikor egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy gyermekünk elfordul, és pityergésre görbíti a száját. A „Jázminka, mi történt?” kérdésre pedig így hangzott a válasz: „A bácsi rám mosolygott.”. Hát elég nehéz volt nevetés nélkül megállni a dolgot, de mivel láttuk, hogy ez őt tényleg frusztrálja, próbáltuk elmagyarázni, hogy mindez azért történt, mert ő tetszik annak a bácsinak, és inkább ő is mosolyogjon vissza. De kislányunk azóta is hajthatatlan ebben a témában, és ennek már van legalább 2 hónapja. A legutóbb a villamoson utaztunk, amikor gyermekünk ismét kétségbeesve közölte, hogy valaki rámosolygott. Tény, hogy nem nagyon tudunk mit kezdeni ezzel a helyzettel.

Újabban pedig nemcsak az ismeretlenek, hanem a közeli családtagok reakcióját is furán fogadja a kisasszony. Amikor ugyanis Apa szó nélkül, rosszallóan csóválja meg a fejét, kislányunk egy-egy csínytevése alkalmával, akkor gyermekünk lélekszakadva rohan hozzám, mondván, hogy „Apa forgatja a fejét.” Mindez azt bizonyítja, hogy szidás nélkül, egy kis fejforgatással is lehet gyereket nevelni. Legalábbis Apa szerint.

Szilágyi Anita

Készült: Debrecen, 2016. szeptember 26.

           




Címkék: baba mamakategória
Vissza a többi bejegyzéshez
65.846    1528    6    4

Jázmin kislányom életének főbb történései és csínytevései

Népszerű címkék

baba | mama | mamakategória