Ez a promóciós sáv belépés után nem jelenik meg

Szerintem...

...igencsak kedvelik a környékünkön található kisebb és nagyobb boltok üzemeltetői a bölcsis szünetet. Legalábbis mi Jázminnal az elmúlt héten igen gyakran látogattuk meg az előbb említett létesítményeket.

2016-07-24 | Szilágyi Anita | 1101


Szóval a bölcsis vakáció idejének második hetét itthon töltöttük a nagylányommal, akinek természetesen minden napra találtam ki jobbnál-jobb elfoglaltságot. Többször voltunk a közeli játszótéren (ahonnan - nem mellékesen- az egyik alkalommal ellopták a homokozó vödrünket és a szitánkat), de külön túra volt az is, amikor az egyik gyorsétterembe tértünk be hercegnőnk kedvenc eledelét, jelesül sült krumplit enni. Emellett a napi teendőket is Jázminnal végeztem, így például a postára is együtt mentünk, csekket befizetni. Volt hogy triciklivel, volt hogy a kis sárga motorral keltünk útra, de előfordult az is, hogy csak úgy gyalogosan indultunk el. Egy szó, mint száz: mindennap úgy kifárasztotta magát a mi kis csemeténk, hogy 2-3 órákat aludt délután. Mindezzel nem is lett volna baj. A bökkenő csak az volt a mindennapi túráinkban, hogy bárhová is mentünk egy kisebb, vagy nagyobb üzlet mindig az utunkba esett, amit Jázminkánknak természetesen tüzetesen meg kellett vizsgálnia.

            A szóban forgó napon motorral indultunk el, hogy befizessük a mobiltelefon-számlát a postán. Már az utcánkban többször megálltunk, hogy megsimogassuk Tobi és Bambi kutyát, hogy megszemléljük a szomszédék angyalkás szobrait, mígnem az utca sarkára értünk, ahol pedig lépcsőznünk kellett. Itt ugyanis egy református templom van, amelynek a lépcsőit minden egyes alkalommal szertartásszerűen mássza meg kislányunk. Ezután egy zebrán kellett áthaladnunk, majd egyenes út vezetett volna a postáig. De útközben gyermekünk egy bababoltra lett figyelmes, nevezetesen a Pesti utcán található Baby Center Bababoltra, amelynek a kirakatában szebbnél-szebb dolgok hívogatják a vásárlókat. Jázmin mindenáron be szeretett volna menni. Gondoltam: mi bajom lehet belőle, hiszen úgysem vetet meg velem egy kiságyat, vagy babakocsit. Legalábbis szerintem… Így is történt. Bementünk, mindent megnézegetett a mi kis magzatunk, de szemmel láthatóan csalódott volt, hogy semmilyen kézzelfogható apróságot nem tudott szerezni. Ekkor azonban a pénztárzónában megpillantotta a Bogyó és Babócás plüssöket. Na, azokat neki egyesével meg kellett fogdosnia. Olyan pillantásokat vetett rám, hogy csak megkérdeztem: „Melyiket szeretnéd kislányom?” Ekkor ölbe vette először a Baltazár, majd a Vendel figurát, és esdeklően nézett rám. Mondtam, hogy most csak az egyiket vesszük meg, a másikat legközelebb. Így odanyújtotta a pénztáros néninek Baltazárt, majd néhány másodperc múlva Vendelt is, de Hál’ Istennek a pénztáros hölgy a segítségemre sietett, és kedvesen elmondta Jázminnak, hogy ’azt majd legközelebb veszi meg az anyukád.’ Utólag is nagyon köszönöm! Kislányunk még reklámszatyrot is kapott a zsákmányához, így nagy örömmel mentünk a ki a boltból, de leginkább Jázmin… Gyermekünk annyira elégedett volt magával, hogy gyalogosan akart távozni az üzletből, holott motorral mentünk, amit a bejáratnál ’leparkoltunk”. Végülis - közbenjárásom hatására - motorral folytattuk utunkat, míg meg nem érkeztünk abba a hipermarketbe, ahol a posta is található. Igen, kitalálták: ezt sem úsztam meg szárazon, hiszen hercegnőnknek a hipermarketbe is be kellett térnie. Természetesen egyből a játékosztályon találtuk magunkat, ahol a kiállítási darabokat próbálgatta ki csemeténk. Így egy műanyag kerti házat, meg egy mérleghintát. Játszótársai is akadtak, így néhány percig önfeledten múlatták az időt. Amikor ezt megunta, akkor átmentünk a könyvosztályra, ahol azt hittem, hogy felvásároljuk majd az egész állományt. De láss csodát, Jázminka csak akkor nyúlt hozzá egy-egy könyvhöz, ha azt én megengedtem neki, és mindegyiket szépen vissza is helyezte a polcra átlapozás után, miközben azt mondta: „elolvastam”. Majd a babák és a kisautók világába kerültünk, ahol nyálcsorgatva járkált gyermekünk. Igéző szemei ismét megbabonáztak, és kijelentettem: „választhatsz magadnak valamit”. Ezután még egy röpke fél óra a válogatással telt, míg rá nem bukkant egy három fa kisautót és egy puzzle-ból álló autópályát tartalmazó szetthez, egyszóval azt választotta. Amikor végre vinni akartam a játékot és persze Jázmint is a kasszához, akkor szinte sírva kérte, hogy vegyünk egy másik ugyanolyan szettet is. Pár perc eltelt, mire kiderítettem, hogy azért akart belőle kettőt, mert az egyiket nekem akarta adni… Szóval fizettünk, és akkor már tényleg csak pár lépésre volt a posta, ahol 3 perc alatt végeztünk. Viszont a hipermarketből kifelé menet is vannak ám üzletek. Így egy állateledel boltba is betértünk, ahol mókásabbnál-mókásabb kutyáknak és cicáknak való plüssjátékokat árultak, amik rettentően lekötötték magzatunk figyelmét. Bármit kérdezett, én azt mondtam, hogy ez kisállatoknak való, így ebben az üzletben nem kellett használnom a bankkártyámat… Majd a következő helyiségben egy patika volt, ahol a ki-be nyitogatható ajtó keltette fel kislányunk érdeklődését.  Pár perces ajtózás után végre kijutottunk… Hazafelé menet egy fagyizónál megálltunk, mert a pénztárca-nyitogató megrázkódtatás után szükségem volt egy kis hűsölésre.

Persze a hazafelé vezető út sem telt zökkenőmentesen, hiszen Jázmin elejtette a fagyija végét, ami miatt eltört a mécses. Csak úgy tudtam megvigasztalni, hogy kivettem az újonnan szerzett zsákmányt, vagyis az autós szettet a hátizsákomból, amit kézben vittünk haza, közösen. A röpke 3 órás út után, ami alapesetben 30 perc, jól jött végre az ebéd. Csemeténk csirkepörköltet evett, két adagot, így én aznap koplaltam. Majd ki kellett bontani az autópályás játékot, meg kellett simogatni Baltazárt, de ekkor már annyira álmos volt, hogy szinte dőlt-borult az én nagylányom. Végül sikerült meggyőznöm arról, hogy aludjon egy keveset. Szót fogadott, 3 órát durmolt. Ébredés után azonnal az új játékokra vetette rá magát. Jó volt látni örömtől sugárzó arcát, hiszen kedvére való zsákmányokhoz jutott aznap. Legalábbis szerintem.

                                                                    Szilágyi Anita

Készült: Debrecen, 2016. július 25.




Címkék: baba mamakategória
Vissza a többi bejegyzéshez
64.050    1528    6    4

Jázmin kislányom életének főbb történései és csínytevései

Népszerű címkék

baba | mama | mamakategória