Ez a promóciós sáv belépés után nem jelenik meg

Szerintem...

...minden apróság életében eljön az az idő, amikor megérik arra, hogy a szüleivel étterembe menjen. A mi kis Jázminkánk most lépett ebbe a korba, így vasárnap, - amikor egyébként pontosan 28 hónapos lett - elvittük a debreceni Csokonai Étterembe. Jelentem: gyermekünk jól vizsgázott, vagyis élete első éttermi élményét nemcsak szerinte koronázta siker.

2016-03-14 | Szilágyi Anita | 696


Mivel Hercegnőnk már régóta önállóan eszik és iszik, Apával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk hármasban egy impozáns vendéglátóegységbe. Választásunk a Csokonai Söröző és Étteremre esett, hiszen ez a mi törzshelyünknek mondható, ámbár az utóbbi két és félévben egy kicsit elhanyagoltuk, éppen a kislányunk születése óta. Szóval a gondolatot tett követte, és vasárnap délután megtörtént a nagy esemény. Mivel öt órára foglaltunk asztalt, így negyed öt körül szóltam Jázminnak, hogy ideje készülődni. Ő, igazi nagylány módjára kezdett öltözködni, szinte alig kellett neki segítenem. Természetesen egy gyönyörű felsőt vett fel, amelyen aranyszállal szőtt cicák díszelegnek, hiszen a nagy eseményhez szép ruha dukál. Miután Apa és én is elkészültünk, útnak indultunk. Apa a színház környékén állt meg a kocsival, így még sétálnunk kellett egy pár métert, majd amikor a pincehelyiségbe akartunk volna lemenni, akkor gyermekünket páni félelem fogta el, legalább olyan, mintha a doktor bácsihoz vittük volna, és szeretett volna visszarohanni az autóhoz. Mi viszont elmondtuk neki, hogy nem szabad félni, nem orvoshoz, hanem étterembe megyünk, ahol ehet kedvenc csemegéjéből, a tésztából is. Ekkor megnyugodott. Megérkezésünk után hamar megszabadultunk- természetesen az igen előzékeny, és kedves mosolyú pincérek jóvoltából- a kabátjainktól, majd helyet foglaltunk a boxunkban. Először italokat rendeltünk, magzatunknak természetesen rostos barackot, mert az a kedvence, majd főételt is választottunk. Jázminnak penne tésztát, tejszínes sajtmártással, amely mártást kértük, hogy külön hozzák ki, mert csemeténk nem mindig szereti az öntetet. Majd megérkeztek az italok, ami csemeténknek nagyon tetszett, és kortyolt is egyet a barackléből. Ennek majdnem baleset lett a vége, mert a 3 decis pohár igen nehéznek bizonyult. A pincérünk viszont hozott kisebb űrtartalmú poharat, amit már kislányunk is könnyedén meg tudott fogni, sőt még a szívószállal is próbálkozott, több-kevesebb sikerrel. Mondhatom, hogy gyermekünk igencsak nagylányosan viselkedett, és még ülésmagasítót is kapott - kérés nélkül-, hogy jobban elérje az asztalt. Miközben mindhárman a gyümölcsleveinket kortyolgattuk, gyermekünket elkápráztatta a színes fények világa, így nem is tűnt soknak az ételre várakozás ideje. Igaz az itókázás közben néha a mi kicsi lányunk megszólalt, és annyit mondott, hogy „kaja”. Nemsokára meg is érkeztek az egytálételek. Apa marhahátszínt vargányával, míg én mogyorós csirkemell csíkokat kaptam, Jázminnak pedig a penne tészta érkezett a külön edényben elhelyezkedő mártással. Ezután elkezdtünk enni. Mi késsel-villával, Jázmin pedig kézzel. Na de ez a folyamat nem tartott sokáig, hiszen kislányunk látta, hogy mi evőeszközt használunk, így ő is ragaszkodott ehhez, és kipróbálta a villával való evést. Hát mit ne mondjak, az első alkalommal nehezen szúrta villára a tésztát, de aztán már gördülékenyen ment minden. Itt kell megjegyeznem, hogy Hercegnőnk a debreceni Csokonai Étteremben tanult meg villával enni, mert eddig sem itthon, sem a bölcsiben nem evett még ilyen evőeszközzel. Körülbelül a tészta felét ette meg gyermekünk, majd utána látott hozzá a külön edényben feltálalt öntetnek, aminek kb. az egyharmadát szintén elpusztította kiskanállal. Azt ne kérdezzék, hogy miért nem együtt ette őket…

Ezután még kicsit ivott gyermekünk, majd sétálni akart. Mivel addigra Apa már befejezte a vacsorát, így kettesben elmentek szétnézni az étteremben. Addig én is megettem a nagyon ízletes csirkemell csíkokat, majd ezt követően sétáltam egyet magzatunkkal, akinek leginkább a bejárathoz közel eső díszfa tetszett, illetve az étterem téglafala, amit meg is simogatott. Ezután fizettünk, Jázminka puszit dobott a pincér bácsinak, majd pedig mindenféle szempontból jó szájízzel távoztunk az étteremből. Rövid séta után kocsiba ültünk, és hazajöttünk. Amiért szeretnék külön köszönetet mondani a pincéreknek, az az, hogy nagyon toleránsak voltak velünk, hoztak kisebb poharat, kisebb kanalat, ülésmagasítót, még kérés nélkül is. Ezek leírva így apróságnak tűnnek, de higgyék el, hogy nem azok, hiszen ez volt Jázminkánk első igazi éttermi élménye, amire nem mindegy, hogy 20 év múlva hogyan emlékszik majd vissza. Legalábbis szerintem.

Szilágyi Anita

Készült: Debrecen, 2016. március 14.




Címkék: baba mamakategória
Vissza a többi bejegyzéshez
64.048    1528    6    4

Jázmin kislányom életének főbb történései és csínytevései

Népszerű címkék

baba | mama | mamakategória