Ez a promóciós sáv belépés után nem jelenik meg

Diód

Diód

2015-09-18 | veres izabella | 320


Diód (románul Stremț) falu RomániábanErdélybenFehér megyében, az Erdélyi-hegyalján.Nagyenyedtől 15 km-re délnyugatra, Tövistől 4 km-re északnyugatra fekszik.Magyar neve a dió főnév -d képzős alakja. Eredetileg a falut és patakját is Gyógynak nevezték, ami a tő gyióváltozatából való. Első említése: Gyog (1264). A középkorban – Algyógytól való megkülönböztetésül – Felgyógynak is hívták, ami nehézzé teszi okleveles adatainak elkülönítését Felgyógyéitól (először: Superior Gyogh1280). Románnevének mindezekhez nincs köze, valószínűleg délszláv eredetű, vö. a szerb Strmac helynévvel. Első említései:Sztremezen (magyar helyraggal1673) és Sztremcz (1678). A 1819. században gyakran Diódváraljának hívták.Első ismert birtokosa a Diódi család volt, ők építették várát a 13. század második felében. 1332-ben temploma, 1420-ban két plébánosa is volt.

1442-ben a Diódiaktól Hunyadi János szerezte meg, aki 1445 körül megerősítette a várat és belsejében ferenceskolostort alapított.

1467-ben dengelegi Pongrácz János kapta, később Corvin János birtokai közé tartozott. 1506-ban V. Afumați Raduhavasalföldi vajda adományként kapta a 24 faluból álló diódi uradalmat. Később Balassi Imréé lett, aki itt tervelte ki pártütését Majlát Istvánnal Szapolyai János ellen, 1538-ban. Árulásuk lelepleződése után Szapolyai megostromolta és elfoglalta a várat.

1550 októberében falai közt keresett menedéket Fráter György elől Izabella királyné. Izabella lemondása után Balassa Menyhért birtokába került. 1562-ben, Balassa árulása után János Zsigmond ostrom alá vette, elfoglalta és leromboltatta a várat. Ezután fejedelmi birtok maradt.

Az 16001603-as háborúk után parasztsága román volt. A 18–19. században a Kemény, a Miksa, a Szoboszlai, az Eperjesi, a Zeyk, a Csernátoni, a Sárpataki, a Darvay, a Bíró, a Vas, a Czirjék, a Pallos és a Boér kisnemesi családok lakták. Több udvarház állt benne. A 18. század folyamán és a következő első felében Diódváralja néven végig református anyaegyház maradt. 17601762-ben 127 ortodox és 15 unitus család lakta. Az újkor századaiban jelentős bortermő település volt.

1820-ban 95 jobbágy- és 2 zsellércsaládot számoltak össze. A jobbágycsaládok közül 34-nek volt szőlőbirtoka a környező szőlőhegyeken. A század elején a birtokosok tilalmassá tették a korábban községi használatú erdőket. 1807körül, mivel a katonaságnak fa beszolgáltatásával tartoztak, a lakosok kénytelenek voltak kivágni gyümölcsösüket, és még azonfelül is pénzért fát vásárolni. 1817-ben a császárhoz beadott panaszukat a Gubernium 1835-ben már 12 éve vizsgálta. Ekkor a helyi Dumitru Vărgaș Nagyenyeden járt a község ügyvédjénél, Gál Pálnál. Az ügyvéd szavaiból a diódi atyafi azt vette ki, hogy a Gubernium megítélte elvett erdeik visszaadását. Falujába hazatérve elmondta az örömhírt a falusiaknak, akik a bíró és egy felgyógyi írástudó segítségével körlevelet szerkesztettek a birtokosokhoz, hogy másnap jöjjenek ki velük a határba, kijárni a községi erdőt. A birtokosok azonban inkább a vármegyét értesítették. A vármegyei adminisztrátor magához rendelte a bírót és Vărgașt, amit azok nem vettek tudomásul, másnap pedig a falusiakkal együtt utat vágtak az erdőben, és távozásra szólították fel a birtokosok erdőőreit. A vármegye kiérkező biztosai 25 falusit kihallgattak és új erdőőröket állítottak, de hiába, mert a falusiak a rákövetkező nap mégis behordták a már kivágott fát. Ezután az alispán szállt ki, de a falusiak neki is csak azt válaszolták, hogy megunták az ügyükben való hiába járást-kelést, ügyvédjük tanácsára cselekedtek és közösen vállalják a felelősséget tetteikért. Példájuk Diómálon és Vládházán is megismétlődött. A község engedelmességre kényszerítéséreGyulafehérvárról előbb egy 78, majd négy napra rá 132 fős különítmény érkezett Diódra. A vármegye biztosai ezután visszaadták a földesuraknak az erdőt, a parasztok vezetőit börtönbe zárták, de rávették a birtokosokat, hogy szakítsanak ki egy erdőrészt a községnek.

1848október 26-án a felkelők 25 birtokost elfogtak és Boroskrakkóba, onnan pedig Gyulafehérvárra hurcolták őket. 1849 március végén Diód és Felgyógy közöttKemény Farkas megverte Axente Sever csapatát, az ütközetben 250 felkelő esett el. Májusban a vadászcsapatok 16 lakosát kivégezték.[3]

Reformátusai a 19. század elején, 1824-ig testvéregyházat alkottak a tövisiekkel. 1848-ban utolsó református lelkésze, Lozsádi Márton Sámuel Tordára menekült, ezután 1850-ben egyházát filiaként a tövisihez csatolták. Az utolsó református keresztelőt 1930-ban, az utolsó temetést 1985-ben tartották Diódon.

Fehér, majd Alsófehér vármegyéhez tartozott. 1908-ban a nagyenyedi járástól az újonnan létrehozott tövisi járáshoz csatolták.[4]

Huszonöt hold föld miatt, amelyet Vincenti Miksa állítólag a közösből foglalt el magának, a diódiak 1921-ben földosztást követeltek és összetűztek a kivezényelt csendőrökkel. Négy főt letartóztattak, egyikük belehalt a bántalmazásba. A szóbeszéd szerint az albíró bujtogatta őket a csendőrök ellen.Festőtelepét 1883-ban alapította Körösfői-Kriesch Aladár és 1944-ig működött, de virágkora 1912-ig tartott. A magyar művészettörténetben a gödöllői művésztelepelőzményeként tartják számon.

Kriesch anyja családjánál tett látogatása alatt ismerkedett meg Boér Jenővel, egy különc, tolsztojánus, az életfilozófiai irányzatokban és a gnoszticizmusban elmerült nemesemberrel, aki meghívta festeni a családi kúriába. A festő a kúria csűrjében alakította ki műtermét, barátságot kötött a Zeyk, Kiss és Vincenti nemesi családokkal és kirándulásokat tett a hegyekbe. Történeti és tájképeket, portrékat, zsánerképeket festett itt. Festőbarátaiból kialakult egy társaság, akik a nyarakat rendszeresen a faluban töltötték és a nemesi udvaroknál kaptak szállást. Állandó vendégek voltak Nagy SándorEdvi Illés Aladár és Juhász Árpád, de megfordult ittToroczkai Wigand EdeSzinyei Merse PálSidló Ferenc és 1908-ban Akseli Gallen-Kallela is. Tom Von Dreger osztrák festő 1900-ban gyümölcsöst vásárolt, villát építtetett rajta és itt telepedett le családjával. 1905-ben, amikor udvari festővé nevezték ki, Bécsbe költözött, de a nyarakat egészen 1944-ig itt töltötte. A svéd Leo Belmonte gobelinművész 1906-ban érkezett a faluba francia feleségével és házat építtetett.

1997-ben felújították a hagyományokat és nyaranta képzőművészeti alkotótáborokat rendeznek.

forras https://hu.wikipedia.org/wiki/Di%C3%B3d




Címkék: Diód
Vissza a többi bejegyzéshez