Szerintem...

…minden kisgyerek életében óriási változást eredményez a közösségbe járás. A lassan 22 hónapos Jázmin kislányunk szeptember elsején bölcsis lett, ami az egész családunk napirendjét felülírta.

2015-09-07 | Szilágyi Anita | 452


Nagy-nagy készülődés előzte meg hercegnőnk bölcsibe járását. Hiszen testileg és lelkileg is próbáltunk felkészülni mindannyian az „elválásra.” Ugyanakkor be kellett szerezni néhány kényelmes, őszi ruhadarabot és váltócipőt is, amikben gyermekünk kényelmesen tud majd játszani. Szóval szeptember elsején 9 órára érkeztünk az intézménybe, ahol néhány papír aláírása után jött Dóri néni (kislányunk kisgyermeknevelője), aki lelkesen megmutatta a Margaréta csoport szobáját, no meg Jázminkánk szekrényét, amibe bepakoltuk a szükséges dolgokat. Magzatunknak- a nevéhez méltóan- virág lett a jele. Ezután rögtön az udvarra mentünk, hiszen aznap még ragyogóan sütött a nap. Gyermekünk egyből feltalálta magát. Olyannyira, hogy szinte egyszerre szerette volna kipróbálni a bölcsi összes játékát. Ez elég nehéz feladatnak bizonyult, mert volt ott számtalan baba, könyv, aszfaltkréta, babakocsi, járássegítő, talicska, futóbiciklik, labdák, és még sorolhatnám. Nem beszélve a kinti játékokról, mint mászóka, csúszda, vagy babaház. Jázmin, nem meglepő módon, többször átment a másik csoport játszóterére is, ahol persze ugyanazok a játékok voltak. Igen nehéz volt vele megértetni, hogy oda nem mehet. De tulajdonképpen igaza volt, hiszen semmilyen kerítés nem gátolta ebben… Szóval az első órában, amikor még Apa is ott volt Velünk, jó néhányszor kellett csemeténket ölben visszavinni a saját térfelére. Ugyanakkor a társaihoz való viszonyulása sem volt meglepő, hiszen mindenkit megsimogatott, megölelt, sőt volt olyan is, akinek puszit adott. Ő pedig nem más, mint kislányunk csoporttársa, a vagány, göndör hajú Lehelke, akinek imponált Jázmin közeledése. Na de erről majd később! Lassan elérkezett a 11 óra, amikor a nevelők egyesével bevitték megmosdatni és tisztába tenni a gyerekeket. Az első két napon ez még az én feladatom volt, ami után a csoportszobába mentek az apróságok. Ott egy kicsit még a benti játékokkal is játszhattak az ebéd megérkezéséig. Ez volt az első olyan dolog, ami annyira nem jött be a mi kis Jázminkánknak. Először is csak nehezen lehetett leültetni a helyére, és enni sem nagyon akart. Néhány kanál gulyásleves után úgy döntött, hogy játszik egy keveset. Ez viszont nem bizonyult jó ötletnek, hiszen evés után alvás következik. Illetve következett volna, ugyanis a beszokatós apróságok, így Jázmin sem aludt a bölcsiben. Inkább hazajöttünk, így itthon pihente ki az első nap fáradalmait.

            Másnap, amikor olyan 50 méterre a bölcsitől leparkoltunk, kislányunk hangos visítozásba kezdett, ezzel adott hangot örömének. A visítozása a bölcsi kapujában csak tovább fokozódott, majd ismét elkezdődött az önfeledt játék. Aznap már önállóan rohant oda a virág jelecskével ellátott szekrényéhez, kevesebbszer ment át a másik csoporthoz, és ez volt az a nap, amikor kiteljesedett szerelme Lehelkével, hiszen a teraszra helyezett pléden egymás mellé feküdtek. Illetve az az igazság, hogy gyermekünk rá is akart feküdni a kisfiúra, amit nemcsak azért akadályoztunk meg Dóri nénivel, merthogy ahhoz 18-as karika dukál… Szóval jól érezte magát a hercegnőnk, bár délelőtt volt egy olyan félórácska, amikor az ölemben volt, ugyanis baloldalon alul jön a szemfoga, ami miatt kicsit pityergett. A nap további része hasonlóan telt, mint az első nap, hiszen mosakodás és peluscsere után ebéd és alvás következett. Sajnos a második nap sem evett többet csemeténk, és az alvásra sem lehetett rávenni, bár azt már haladásnak könyveltük el, hogy 3 percig! is az ágyikóján maradt. Így hazajöttünk, és a délutáni alvás ismét a hitvesi ágyunkon történt.

            A harmadik napon is hasonló jókedvvel mentünk a bölcsibe, tovább folytatódott Jázmin és Lehelke románca, hiszen már egy puszi is elcsattant, sőt ez volt az első olyan nap, amikor kislányomat Dóri néni egyedül vitte be megmosdatni, és bepelenkázni. És láss csodát, sikerült! Ennek mindannyian nagyon megörültünk, így annyira azzal már nem is foglalkoztunk, hogy az evés és az alvás megint elmaradt.

            A negyedik napon, pénteken azonban már nem mentünk a bölcsikébe. Na nem azért, mert feladtuk volna, „csupán” azért, mert hercegnőnk belázasodott, és bedugult az orra. Így aznap reggel be is telefonáltam Dóri néninek, hogy betegség miatt nem tudunk menni. Abban maradtunk, hogy hétfőn találkozunk, ami Jázminnak nem is lenne probléma, mert ő igen hamar átesett ezen a fránya vírusfertőzésen, viszont mi Apával együtt dögrováson vagyunk. Alig kapunk levegőt, fáj minden porcikánk, és több csomag papír zsebkendőt is elhasználtunk már. Ezért úgy döntöttünk, hogy 1-2 napot még kihagyunk, míg mi, szülők is meggyógyulunk. Nem lenne ildomos a vírusainkat szétszórni ebben a szuper jó bölcsiben. Legalábbis szerintem.

                                                                                                                                Szilágyi Anita

Készült: Debrecen, 2015. szeptember 7.







Címkék: baba mama
Vissza a többi bejegyzéshez
91.529    1529    6    4

Jázmin kislányom életének főbb történései és csínytevései

Népszerű címkék

baba | mama | mamakategória