Ez a promóciós sáv belépés után nem jelenik meg

Békés megye

Mezőkovácsháza-második világháborús emlékmű

2015-03-06 | Goda Renáta | 447


A település és környéke ősidők óta lakott terület, történelmi múltja a 7. századi avar korig nyúlik vissza, a 9. században már templomos hely volt. Az avar kori, majd honfoglalás kori lakott helyet a tatárjárás pusztította el először.

A 15. század második felében, 1463-ban Mátyás királytól mezővárosi rangot kapott az akkorra újra benépesült település. A virágzó mezőváros 1552-ben a török elleni harcok időszakában ismét pusztulásnak indult. A török kiűzése után a terület teljesen elnéptelenedett s pusztává vált. A terület a török kiverése után kincstári tulajdonba került, akitől a korra jellemző szabályok szerint különböző bérlők vették ki bérbe a pusztát.

A Bittó nevezetű család, – a puszta főbérlőjeként – 1814-ben, az akkori Észak-Magyarországról származó magyar és szlovák telepesekkel népesítette be Kovácsházát, mint szerződéses dohánykertész telepítvényt. Ez az újratelepítés képezi a mai Mezőkovácsháza alapjait. De a kovácsházi puszta ekkor már nem volt lakatlan, a Bittó-féle betelepítettektől néhány kilométerre már kertészek dolgoztak. Ezt a területet Kövér Kajetán és rokonai telepítették be néhány évvel korábban, és ők is kovácsháziaknak nevezték magukat. Így több évig ők voltak a kovácsháziak míg a másik részen lakókat Bittó-Kovácsháziaknak nevezték, és ez a név marad fenn a szabadságharcig. Bár 1820-tól hivatalos iratokban Nagy-Kovácsházának is írták, a Kövér Kajetán által betelepített rész a „református részen lévő Kovácsháza”, azaz Református-Kovácsháza maradt.A mezőgazdasági termelés mellett a lakosság főként a jól jövedelmező fuvarozással foglalkozott. Ezenkívül nagyállattartása volt még jelentős, kiváltképp a juhtenyésztés. Az 1860-70-es évekre, – a népességben számottevően gyarapodott a település – a környék közlekedési és kereskedelmi központjává vált.

1872-től a szolgabírósági székhely szerepét töltötte be. Fejlődése során jellegzetes agrárproletár községgé lett. A mezőgazdasági bérmunkások aratósztrájkokkal hívták fel a figyelmet a kor problémáira. Ebben az időszakban Csanád vármegyén belül járási székhelyként működött. Mindezek a változások a község megnevezésében is megmutatkoztak, ugyanis ekkor Nagykovácsházának hívták.

A község fejlődésének jelentős állomása volt az 1883-as év. Ekkor készült el az Arad-Csanádi vasútvonal, s ez Mezőkovácsházát is bekapcsolta az országos közlekedés vérkeringésébe. Forgalmas útállomásként tartották nyilván az Orosháza-Arad útvonalon, sőt – mivel akkoriban a Száraz-ér még dereglyékkel hajózható volt, – hajóval akár Hódmezővásárhelyig vagy Szegedig is el lehetett jutni innen.Az I-. és II. világháború mérhetetlen viszontagságaival, borzalmaival és pusztításaival kitörölhetetlen nyomokat égetett a túlélők és a község életébe. Az első világháborúban 159 mezőkovácsházi és 81 reformátuskovácsházi, a második világháborúban 128 mezőkovácsházi és 37 reformátuskovácsházi katona esett áldozatul, emellett 420 zsidó honfitársunkat hurcoltak el. Mezőkovácsháza 1950-től kezdődően tartozik Békés megyéhez. Az 1956-os forradalom után a legnagyobb erővel Békés megyében, annak is csanádi paraszti vidékén lángolt fel az országban az elkeseredett ellenálás, mely még december elején is tartott. Egymást érték a sok esetben fegyveres összecsapásokba torkolló tüntetések. Mezőkovácsházán a kommunista pártszékházat és a járási tanács épületét megrohamozták a felfegyverkezett mezőkovácsházi és battonyai lakosok. A határőrségtől elvették a fegyvereket a battonyaiak, több tehergépkocsin érkeztek Mezőkovácsházára. A megmozdulás értelmi szerzői dr. Jeney János, Gruncsik János és Kapp János voltak. A pártházat a fegyveres tömeg megrohamozta mintegy száz (!) ember. Az üvegajtókat betörték, az ablakokat bezúzták, az ajtókat leszakították, a zárakat, kilincseket kitépték, íróasztalokat, székeket összetörték, a szekrényeket széthasították. A járási tanács épületében még ennél is nagyobb pusztítást vittek véghez, felgyújtották a hivatalos dokumentumokat. A mezőkovácsházi tanács elnökét agyonverték, a mezőhegyesi kórházban halt meg. Bedobtak egy géppisztolyt a kerítésén és ráfogták, hogy fegyvert rejtegett. A Békés Megyei Népújság cikkben követelte Fülöp Dezső likvidálását. 1969. július 1-jén a Reformátuskovácsháza községet a nagyközséghez csatolták. Az 1945 és 1970 közötti mérsékelt fejlődési periódust követően, 1971-től a község fokozott mértékben fejlődött. 1971-ben a Kormány döntése alapján az országos településfejlesztési koncepció Mezőkovácsházát középfokú központnak, vidéki ipartelepítési centrumnak jelölte ki.Ettől kezdve a település dinamikusan fejlődött, komoly beruházásokra került sor. A járások megszűnéséig, vagyis 1984-ig, Békés megye déli területének mezőgazdasági, kereskedelmi, oktatási, kulturális és igazgatási központja volt. Városi rangot 1986-ban kapott.A település arculatán az elmúlt másfél évtizedben a kisvárosi jelleg egyre markánsabbá vált. A fejlesztések eredményeképpen az említett időszakban 16 utca kapott aszfaltburkolatot, 258 lakás épült, kiépült a kábel tv, megvalósult a biológiai szennyvíztisztító telep, korszerűsítették a közvilágítást, kialakították a piacteret. Autóbusz-pályaudvar, posta, sütőüzem, napközikonyha épült, bővült a városháza, megépült a Crossbar telefonközpont, az általános iskola 8 tanteremmel,a Hunyadi János Gimnázium 4 tanteremmel bővült. A Művelődési Központ előtt történelmi emléksétányt alakítottak ki. Emlékszobrot emeltek a II. világháború hősi halottai és a millennium tiszteletére. A honfoglalás millecentenáriumára Emlékparkot hoztak létre és kopjafát állítottak. 1998-ban elkészült a katolikus és református templom éjszakai díszkivilágítása.









Címkék: ősidők kiverése szabályok
Vissza a többi bejegyzéshez
62.687    306    2

Ismerd meg Hazád városait megyékre osztva

Kövess a Facebook-on is!